Tavaly augusztusban indult a Persephone elnevezésű bulisorozat, ami úgy definiálja magát, mint a partiszéria, ami az alulreprezentált társadalmi csoportokra fókuszál, az LMBTQ közösségtől a sötétebb bőrszínűeken át azokig, akiknek nem adatott meg egy csomó privilégium. A meghívott előadók tekintetében pedig az alulrepezentalt DJ-kre fókuszál, de főleg queer és női fellépőkre. A fő zenei csapásirány pedig a diszkó és a house.
Ezúttal egy igazi nagyágyút sikerült Budapeste hívni, akit korábban még senkinek sem sikerült. Prosumer tökéletes választás. A Honey Dijon, Derrick Carter vagy éppen Tama Sumo nevével fémjelzett queer dance kultúra második nagy hullámának ikonikus alakja. Egyszerre volt rá hatással Chicago, Detroit és New York. Szettjei legendaszámba mennek, egyszerre nyers, érzelmes és örömteli. De a produceri munkája sem elhanyagolható, olyan nagynevű kiadók jelentették meg a zenéit, mint például a Playhouse, Running Back vagy éppen az Ostgut Ton. A Murat Tepeli-vel közösen kiadott albuma pedig a legjobb dolog, ami a chicago house-szal csak történhetett Larry Heard óta. Prosumer hét évig volt a Berghain / Panorama Bar rezidense, majd Skóciába költözött. Edinburgh-ban a kevésbé hedonista életmódot választotta.. Saját rádióműsort vezet a NTS Radio hullámhoszám, folyamatosan járja a világot. Tudunk mesélni még róla egy comó érdekes dolgot.
Mint például azt, hogy óriási lemezgyűjteményel rendelkezik. 12 ezer darabos. A korai house klasszikusoktól napjaink underground techno és house zenéjéig mindennel képben van.
Tama Sumo-val kvíz esteket szerveztek. Ami általában arról szólt, hogy jól berúgtak játék közben. Kiváló memóriával rendelekzik, de csak a haszontalan dolgokat tárolja el az agyában, azokat viszont örökre. Leginkább a James Bond filmek területén jeleskedik.
Szerinte csak hype, amiért újra ennyire felkapott lett a bakelit. Az eladások alapján a legtöbb bakelit ugyanis újranyomás. Az emberek megveszik a kedvenc zenéjüket, hogy azokat aztán a polcra helyezzék. Szerinte nem lesz tartós divathullám.
Úgy érzi, hogy mindig a saját útját járja. 20 évvel ezelőtt – amikor elkezdett DJ-zni – még klasszikus house zenéket játszott. Sokat lendített a karrierjén, amikor divatba jött a chicagoi old school vibe, amit ő már a kezdetek óta művelt.
Szerinte nem fair, ami a zeneipart jellemzi napjainkban. Néhányan egyre többet és többet keresnek, míg mások a lelküket is kiteszik és warm up dj-ként örülhetnek, ha ingyen játszhatnak egy nagy név előtt. Sokan nem fognak tudni megélni belőle és kénytelenek lesznek feladni a szenvedélyüket.
Szerencsésnek érzi magát amiatt, hogy akkor élt Berlinben, amikor még sokkal kevsebb pénzből meg lehetett valósítani az álmokat. A berlini élet receptje szerinte az, hogy találd meg önmagadat és az utad a szcénában, ahová tartozni szeretnél.
Nem szeret reflektorfényben lenni. Szerinte egy fellpésnek a zenéről kell szólnia, nem a DJ-ről.
A közelmúltban több DJ is nyíltan beszélt az őket sújtó depressszióról. Prosumer is átélt hasonlót, korábban járt terápiára is. Szerinte az évek múlásával az ember jobban kiismeri önmagát és határait. Néha még mindig depressziós, de ma már sokkal könnyebben kijön belőle.
Be the first to write a comment.